Defending the pick-and-roll
(Angol nyelvű PDF, 1.1mb)
Hírek a táborból - A LEGFORRÓBB AKADÉMIAI NAP
Jók a vízben, jók a kvízben!
Forró volt a talaj az akadémisták lába alatt csütörtökön. A szó szoros értelmében. A Sugovica partján elterülő lágy homokon úgy lépkedtek a nyaralók, mintha parázságyon járkálnának. A Jelky Kollégium centerpályáinak betonja pedig még inkább ontotta magából a forróságot. Az időjárás ilyetén alakulása persze nem érte váratlanul az Akadémia stábját. Rátgéber László már szerda este úgy döntött, hogy a bemutató edzés ezúttal maradjon el, s a tréningeket fél órával előbb kezdték, mint addig.
Lerohanás, gyors indítás, kettő egy elleni, valamint három a kettő elleni játékok szerepeltek a csütörtöki kánikulai program forró délelőttjén. A gyerekek teljesítették is zokszó nélkül az edzők minden egyes kérését, ám Arkagyij Rajkin legendás mondását idézve „valami van, de azért nem az igazi”. Stevo Cupic, alias Novak Djokovic még tömörebben összefoglalta: „koncentracija…áááá!” S a szabadkai szakember véleményével nem nagyon vitatkoztak társai.
Amint véget értek a délelőtti foglalkozások, a héten először fellélegezhettek az ifjak: délután szabad program, illetve, mint ahogy az nemsokára kiderül nem feltétlenül szabad program, inkább úgy fogalmaznék – laza program következett.
Jerry – ez Goran Mijovic beceneve barátai és számtalan tisztelői körében – számtalan tisztelője hangos ovációja által kísérve átúszta a Sugovicát, mintegy megadva az alaphangot a délutáni kötetlenségekhez. Az egyik legkeményebb szerb tréner – aki régebben edzősködött Magyarországon Zalaegerszegen, Kaposváron és Dombóváron is - parádés produkcióján felbuzdulva többen is beígérték, hogy jövőre ők is megpróbálják átúszni a folyót – hosszában.
A szakvezetői csapat délután Kalocsára volt hivatalos szakmai megbeszélésre, ezalatt az akadémisták a nevelők vezérletével birtokukba vették az uszodát. Mielőtt azonban a társaság átvonult volna a medencéhez, komoly kvízversenyen bizonyította minden fiatal, hogy ő bizony tisztában van azzal mi is történik illetve történ szeretett sportágukban. Nagyon hamar, nagyon jó eredményekkel töltötték ki a „totószelvényeket” az akadémisták. A kérdések java része azokkal az emberekkel volt kapcsolatos, akik itt szeretettel tanítgatják őket a kosárlabda milliónyi szépségére. Akadtak könnyebben megválaszolható, de nehéz és fortélyos kérdések is. Nem tudtak azonban kifogni az akadémistákon.
Akik ezután szörnyű csapást mértek a vízben a nevelő testületre! A vízikosárlabda-verseny döntőjébe a nevelők és a Szolnoki Olaj megerősített csapata került, s a finálét nem a nevelők nyerték. Rossz nyelvek szerint azért, mert a 205 centire nyúlt Csák Lackó egész egyszerűen megállt a gyűrű mellett-alatt, de inkább a fölött, és csak belerakosgatta a labdát a kosárba.
Hiába, a magasság ebben a sportágban sosem volt hátrány…
Jók a vízben, jók a kvízben!
Forró volt a talaj az akadémisták lába alatt csütörtökön. A szó szoros értelmében. A Sugovica partján elterülő lágy homokon úgy lépkedtek a nyaralók, mintha parázságyon járkálnának. A Jelky Kollégium centerpályáinak betonja pedig még inkább ontotta magából a forróságot. Az időjárás ilyetén alakulása persze nem érte váratlanul az Akadémia stábját. Rátgéber László már szerda este úgy döntött, hogy a bemutató edzés ezúttal maradjon el, s a tréningeket fél órával előbb kezdték, mint addig.
Lerohanás, gyors indítás, kettő egy elleni, valamint három a kettő elleni játékok szerepeltek a csütörtöki kánikulai program forró délelőttjén. A gyerekek teljesítették is zokszó nélkül az edzők minden egyes kérését, ám Arkagyij Rajkin legendás mondását idézve „valami van, de azért nem az igazi”. Stevo Cupic, alias Novak Djokovic még tömörebben összefoglalta: „koncentracija…áááá!” S a szabadkai szakember véleményével nem nagyon vitatkoztak társai.
Amint véget értek a délelőtti foglalkozások, a héten először fellélegezhettek az ifjak: délután szabad program, illetve, mint ahogy az nemsokára kiderül nem feltétlenül szabad program, inkább úgy fogalmaznék – laza program következett.
Jerry – ez Goran Mijovic beceneve barátai és számtalan tisztelői körében – számtalan tisztelője hangos ovációja által kísérve átúszta a Sugovicát, mintegy megadva az alaphangot a délutáni kötetlenségekhez. Az egyik legkeményebb szerb tréner – aki régebben edzősködött Magyarországon Zalaegerszegen, Kaposváron és Dombóváron is - parádés produkcióján felbuzdulva többen is beígérték, hogy jövőre ők is megpróbálják átúszni a folyót – hosszában.
A szakvezetői csapat délután Kalocsára volt hivatalos szakmai megbeszélésre, ezalatt az akadémisták a nevelők vezérletével birtokukba vették az uszodát. Mielőtt azonban a társaság átvonult volna a medencéhez, komoly kvízversenyen bizonyította minden fiatal, hogy ő bizony tisztában van azzal mi is történik illetve történ szeretett sportágukban. Nagyon hamar, nagyon jó eredményekkel töltötték ki a „totószelvényeket” az akadémisták. A kérdések java része azokkal az emberekkel volt kapcsolatos, akik itt szeretettel tanítgatják őket a kosárlabda milliónyi szépségére. Akadtak könnyebben megválaszolható, de nehéz és fortélyos kérdések is. Nem tudtak azonban kifogni az akadémistákon.
Akik ezután szörnyű csapást mértek a vízben a nevelő testületre! A vízikosárlabda-verseny döntőjébe a nevelők és a Szolnoki Olaj megerősített csapata került, s a finálét nem a nevelők nyerték. Rossz nyelvek szerint azért, mert a 205 centire nyúlt Csák Lackó egész egyszerűen megállt a gyűrű mellett-alatt, de inkább a fölött, és csak belerakosgatta a labdát a kosárba.
Hiába, a magasság ebben a sportágban sosem volt hátrány…
Rátgéber Akadémia