Hírek a táborból - EGY FORRÓ NAP AZ AKADÉMIÁN

Ragyogó csillagok

Ami miatt kedden délelőtt még az Akadémia összes hallgatója, tanára és nevelője még egyöntetű üdvrivalgásban tört ki, az szerda délelőttre már csalt egy-két komor felhőt a résztvevők szeme elé.

Pont az volt a baj, hogy csupán a nép szeme elé vont egy-két felhőt az időjárás legfőbb felelőse. Kedden mindenki örült a „zimankós” hét eleje után a ragyogó napsütésnek, ám amikor szerdán Kaan Alpay a szokásos napindító bemutató edzés kezdetét jelezvén először bemutatta a lurkóknak, hogy mi is lenne a feladat, s először elindult útjára a Spalding – olyan verőfény tombolt a Petőfi-szigeten, hogy a beton ránézésre szikrát fogott. A nap „fénypontján” – délután három órakor a bajai Duna-híd melletti hőmérő akár lázat is mérhetett volna – 37 fok állt rajta – Celsiusban.

A szabadtéri centerpályákat hatalmas nyárfák szegélyezik körbe-körbe – ám a zöld óriásnövények is csak ideig-óráig tudták útját állni az elemi erővel az égbolt zenitje felé törő napsugaraknak. A fiatalokat persze eleinte egyáltalán nem zavarta a kánikula – mi zavarhat egy tinit, ha éppen azzal van elfoglalva, amit a legjobban szeret – de azért, ahogy közeledett az óra mutatója a déli tizenkettő felé, egyre inkább behúzódott, aki tehette az árnyékba.

A nap fő feladata a „betörés-passz” oktatása volt minden korosztályban, de emellett az edzők kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy a gyermekek egyre gyakrabban kortyoljanak a kulacsaikból, sőt egy kerti csapnál rendszeres hidegfürdő várta az akadémistákat.

Minden egyes „tusolás” fokozta a harci kedvet, ennek ellenére egy-két ifjú tekintetén most első alkalommal tükröződött a fáradtság. Ez egyáltalán nem érte váratlanul a tábor vezetőit, hiszen vasárnap este óta minden nap kőkemény edzéseken nyüstölték magukat a jövő kosaras sztárjai. Minden nap két tréning, plusz egy egyéni képzés – ezt csinálja utánuk az egyszerű földi halandó.

Ami még nem segítette a Rátgéber László vezette stáb dolgát – az uszoda, amely kellemesen regenerálja minden nap a társaságot, szerdán éppen a szokásos heti karbantartás alatt állt. Így pihenéssel töltődtek a déli órákban a nebulók, és elnyalhattak egy jégkrémet, megehettek egy zacskó chips-et, és ihattak egy kólát. Hadd emlékeztesse mindez őket a civil gyermekélet „áldásaira”, ugyanis a táborban kifejezetten egészséges étrend szerint étkezhetnek minden nap.

A déli edzői értekezleten a szakmai stáb tagjai úgy döntöttek, délután nem terhelik agyon a fáradt kosaras palántákat. Minden korcsoportban egész pályás ügyességi versenyeket tartottak. Ott aztán nem volt megállás, senki nem akart lemaradni. A különböző bólya-kerülgetésből, büntető, kétpontos és tripladobásokból álló versenysorozat abszolút kategóriájának győztese 13 másodperc alatt rohant végig a pályán – az időjóváírásokkal együtt. (Mert mindent bedobott, levontak szépen az összidejéből.) Az ifjú emberkét Tóth Attilának hívják – Szolnokról.

Akinek vannak emlékei az Olaj 91-es első bajnokcsapatáról, nem téved sokat. A Baján nyertes fiatalember édesapja, bizonyos Tóth Attila egy generációval ezt megelőzően, onnan dobta be, ahonnan akarta, amikor akarta. Az alma tehát ez esetben sem…