Összefoglaló - AKADÉMIA – NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON

Itt mindenki csak nyerhet: barátokat, szeretetet, szakértelmet!

Hogy miért kihagyhatatlan a Rátgéber Akadémia annak, aki imádja a kosárlabdát, s aki a nyári szünetet tartalmasan akarja eltölteni? Sorolnék pár felülmúlhatatlan indokot…

Egyrészt, mert az itt eltöltött idő minden egyes pillanata a kosárlabdáé… Minden áldott nap minden percében pattog a kosárlabda. Pattog a labda a betonon, a teremben, a kollégium folyosóin, a Petőfi-sziget utcáin, a város főterén, mindenhol amerre csak szem ellát.

Mert mindenkinek jut egy kosárlabda, amit nem lehet nem pattogtatni. Mindenkinek jut egy teljes kosárfelszerelés, jelzőpólóval, mezzel, edzőnadrággal, városi pólóval, kulaccsal, a végén emléklappal, az összes (minimum napi kétszáz) fotót tartalmazó cd-vel..

Ez az a tábor, ahol a főnök az európai kosárlabda koronázott szakvezetője, a Szpartak Moszkvát 2009-ben Európa csúcsára vezető edző – Rátgéber László. Ő az, aki mindenre odafigyel, s aki olyan pörgős programot állít össze nap, mint nap, amely szakmailag kifogástalan, s a gyerekek minden korosztályában elfogadott világszerte, s amely minden szinten biztosítja a fiatalok fejlődését. Akár az alapokról indulva, akár a professzionális szint bármely fokáról.

A tábor névadójának hívó szavára olyan szaktekintélyek tették tiszteletüket Baján, mint az olasz Fabio Fossati, aki többszörös olasz bajnok, vagy éppen Kaan Alpay, aki a törökök nemzeti csapatánál segédkezett, avagy Meszlényi Róbert, aki a magyar férfiválogatottat vezette ki csaknem az Európa-bajnokságra hat esztendővel ezelőtt.

A felsoroltakon kívül is remek szakemberek egész sora érkezett Bajára Magyarországról, Szerbiából, Romániából, akik napi két, minden apró részletre kitérő értekezlet után másodpercről másodpercre hiba nélkül végigvitték az egyáltalán nem könnyű edzésprogramot. A gyerekek a napi két edzés mellett egyéni képzéseken is részt vettek, ahol a legapróbb részletekig begyakorolhatták a kosárlabda minden egyes posztjának minden mozdulatát.

Amikor nem a szakmai munka dominált, akkor sem unatkozhattak egyetlen pillanatig sem a táborlakók. Rendelkezésre állt az uszoda, lehetett a vízben is kosárlabdázni, el lehetett menni ismerkedni a várossal – mert azzal érdemes. Baja gyönyörű! Nem csak az Akadémiának otthont adó Petőfi-sziget, és nem pusztán a belváros. Sok-sok megismerésre méltó emlékmű, és utcarészlet az akadémistákra vár.

Hogy azok ne maradjanak ismeretlenek, arról a nevelők gondoskodtak. István, Zoli, a „multikultis” Marco, a csodaszép Timcsike, minden idők egyik leggyönyörűbb röplabdacsapatának egyik legszebb virága – Szikora Ildi, Zsolt, vagy éppen Judit (a kisebbeknek bácsi, néni, ki-ki behelyettesítheti a korának és a nexusnak megfelelőt) nem csak a kollégiumban bizonyultak igazi vezetőknek, lesték a gyerekek minden kívánságát. Akár még az éledő tűzből, vagy a vizes áradatból is kimentették a csínytevő lurkókat.

A nevelők dolgát nagyban megkönnyítette Magdi, a névadó felesége. Nélküle nem lenne kosárlabdatábor, nem lenne Akadémia. A sokszoros válogatott egykori remek kosárlabdázó Csák Magdi gyakorlatilag nem aludt a tábor tizennégy napja alatt. Ha bármire szüksége volt akár a szakmai stábnak, akár a nevelőknek, s legfőképpen a gyermekeknek, Magdi azonnal szervezett, s Koronics Bandi valamint a TF-es Szigeti Gábor segítségével azonnal intézkedett. Legyen szó sérülésekről, kórházi kapcsolatokról, internetről, vagy éppen csak pár szelet csokoládéról, müzliről, netán barackról, dinnyéről.

Persze csak a váratlanul keletkező történések szabtak új irány Csák Magdi munkájának. Mert alapból minden rendben volt a táborban. Az étkezésről – napi háromszori, bőséges, plusz tízórai, uzsonna – mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt. Arról már nem is szólva, hogy a szponzoroknak köszönhetően annyi ásványvizet ihattak a gyerekek, amennyi beléjük fért. Édességből – az egészségesebb fajtákból – roskadozott az asztal, csakúgy mint gyümölcsből. Mert ha csak kicsit kevesebbnek látszott, Magdi azonnal pótolta.

Aki nélkül még nem működhetett volna igazán a tábor, az Radnóti Miklós, az egykori kiváló kosárlabdázó, akit Baján most már többnyire Miki bácsinak szólítanak, lévén a helyi szakközépiskola igazgató-helyettese. Mikinek, Miki bácsinak – aki hol kismotorral, hol autóval járta a tábor különböző helyszíneit, néha egyik, néhol másik apró csemetéjét magával hozva – nem jelentett gondot semmilyen váratlan helyi probléma. Hol vannak a buszok? Hogy lehet eljutni ide, vagy oda? Használhatjuk-e a Türr István Sportcsarnokot? Ezekre a kérdésekre az igazgató-helyettes úr kapásból tudta a választ és a megoldást.

Szerencsére Radnóti Miklósból akad Baján egy idősebb úr is, akinél jobban halászlét kevesebben főznek szerte a világon. Bizonyossággal állíthatom! S, hogy Radnóti úr főzőtudománya mennyiben kapcsolódik az Akadémiához? Nos az ő halászléje és Rátgéber László szervezőkészsége találkozott a fehér asztal mellett. A tábor két hete alatt Pécs és Baja polgármestere, alpolgármesterei többször is találkoztak, s eljött a magyar sportélet egyik legfőbb elöljárója Bánki Erik a Parlament Sportbizottságának elnöke is eljött. A téma a sport, az élsport, s nem mellékesen az Akadémia jövője voltak.

Járt itt az utolsó magyar futballista Bognár György – aki egyébként bajai – de a magyar kosárlabda igazi ikonjai – Iványi Dalma, Mészáros Zalán, vagy a már válogatott, de az akadémisták nagyobb korosztályainál alig idősebb, a női szakág jövőjének egyik alappillérét jelentő Raksányi Kriszta is megtisztelte a tábort. A gyerekek szinte csüngtek a kiváló sportemberek mondatain, s örömmel végezték el az általuk vezényelt gyakorlatokat, akár még dobóversenyre is kihívhatták őket. „A jövő itt van, és sose lesz vége” – idézhetnénk az Európa Kiadó máig népszerű számát. Ez a sor ugyanis kevés helyen lenne helytállóbb, mint itt. Az edzők kreditpontokat szerezhetnek, jövőre a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség, a FIBA is eljön és megnézi, hogyan működik a tábor.

Mert az Akadémia szép jövő előtt áll. Sokan jelezték: jönnek jövőre is. Akik itt voltak, tudják, hogy a kosárlabda olyan lehetőség, amely révén új, életre szóló barátságok köttethetnek, amelyek örökre emlékezetesek maradnak. Érdemes belepillantani a manapság roppant népszerű közösségi oldalak vonatkozó feljegyzéseibe: mennyi új ismeretség jött létre a táborlakók között ezekben a napokban.

A tábor kinőtte a maga új csillagait: a szolnoki Mándoki Tamás, tudjátok a Doki, vagy a Csákó, azaz Csák Lackó, netán a budapesti Mesterházy Péter ugyanúgy sztárnak számítottak a táborban, mint mondjuk Dirk Nowitzki az NBA-ban. Vagy akár a lányok között a BSE-s Vukov Stefi, aki igazi kis hercegnőként viselkedett a Petőfi-szigeten. De akár fogadhatnánk arra is, hogy remek kosárlabdázó lesz a zalakarosi Demeter Pankából, vagy hogy hallunk még Pintér Kristófról, Fodor Nikiről, Kis Attiláról, Arad Zsófiról, Soós Balázsról, vagy éppen a szerbiai Andrija Kirovról, avagy a litván Motiejus Mazysról. S még sorolhatnánk…

S hogy éppen a tábor két hete alatt zajlott a női kosárlabda Európa-bajnokság Lengyelországban, az is azt erősítette – érdemes eljönni a Rátgéber Akadémiára. Az a két csapat – az orosz és a török – játszotta a döntőt, amelynek tagja egy részét (Tatjana Vidmer, Irina Oszipova, Birsel Vardarli, Nevriye Yilmaz) a tábor névadója és szülőatyja Rátgéber László edzette 2008/2009-ben, vagy az alig véget ért idei szezonban.

Ahogy a tábor egyik szlogenje tartja: „Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél!” Aki itt van – nem veszíthet. Csak nyer: barátokat, szeretet, szakértelmet.

Jöjjön tehát mindenki – jövőre is!