Defending the pick-and-roll
(Angol nyelvű PDF, 1.1mb)
Hírek a táborból - EGY AKADÉMIKUS NAP
Heje-huja, haja, újra itt van Baja!
Úgy nézett ki a dél-alföldi városka főtere, mint egy felbolydult méhkas. „Hová jöttek? Nem lehet arra menni!” – mondták a rendőrök. „Ötig-hatig nem nyitjuk meg a főteret, és nem lehet lemenni a Petőfi-szigetre!”
Mert, hogy triatlonverseny van. És a biciklistákat nehogy…
Nem hát. A biciklistákat semmi estre sem. Viszont a Petőfi-szigetre be lehet jutni. Még, ha triatlonverseny is. Radnóti Miki tudja, hogyan lehet megkerülni a központot, s mit kell mondani a kedves rendőrlánynak. Hát persze, Radnóti… ”Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”
A költő kosaras névrokonának is szülőhazája. Helyismeret. No és a bűvös szókapcsolat – Rátgéber Akadémia!
Már a második szezon. 132 labda pattogása túldübörgi, túlharsogja megannyi triatlonversenyző kerékpárjának csengését. Még Péter Gabi – az örökös triatlonszpíker - sztentori hangja sem tudja túlkiabálni, hogy itt bizony 132 gyermek űzi-hajtja a labdát tíz évestől tizennyolc esztendősig.
Csák Magdi hangja teszi hivatalossá a megnyitót, az egykori kiváló kosárlabdázó kedves, határozott, mégis elegáns. A névadó, az Akadémia professzora ugyanolyan mint a felesége. Minden szem rá szegeződik, amikor először magához ragadja a mikrofont.
A főnök sorra mutatja be segítőit, akad itt kosárprofesszor Szerbiából, Erdélyből, segít Amerikában tanuló magyar U20-as válogatott kosárlabdázó. De itt van Meszlényi Róbert, Zseljko Djokics, vagy éppen Tapodi Péter is. Mindannyian a szakma felkent mesterei. Az évtizeddel ezelőtt még a pályán – Kaposváron, Oroszlányban, Dombóváron… csodált, most az edzői szakma fortélyait ellesni igyekvő triplavető Tóth Karesz kezében még mindig muzsikál a labda.
Mint ahogy muzsikál egy-két tinédzser kezében is. A legnagyobbak közül főként a szolnokiakhoz ragad a labda. Van, aki nem is kezelheti rosszul, mert egész egyszerűen a név kötelez. Itt van az egerszegi Kis Attila, a szolnoki Tóth Attila csemetéje. Itt van Csák Magdi unokaöccse.
Nem hozhatnak szégyent a családra. Persze nem mindenki profi már. Azért van itt a többség, hogy előbb-utóbb azzá váljon. Jöttek Litvániából, Szerbiából is nebulók az Akadémiára. Andrija KIrov, a szerbiai tini elképesztő dinamikával cikázik az egymás elleni játék során. Már érkeznek a pacsik is. „Kösz öreg, szép volt!”
Pedig még csupán az első nap telt el. A játék nyelve közös.
Ezért vagyunk itt!
Heje-huja, haja, újra itt van Baja!
Úgy nézett ki a dél-alföldi városka főtere, mint egy felbolydult méhkas. „Hová jöttek? Nem lehet arra menni!” – mondták a rendőrök. „Ötig-hatig nem nyitjuk meg a főteret, és nem lehet lemenni a Petőfi-szigetre!”
Mert, hogy triatlonverseny van. És a biciklistákat nehogy…
Nem hát. A biciklistákat semmi estre sem. Viszont a Petőfi-szigetre be lehet jutni. Még, ha triatlonverseny is. Radnóti Miki tudja, hogyan lehet megkerülni a központot, s mit kell mondani a kedves rendőrlánynak. Hát persze, Radnóti… ”Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”
A költő kosaras névrokonának is szülőhazája. Helyismeret. No és a bűvös szókapcsolat – Rátgéber Akadémia!
Már a második szezon. 132 labda pattogása túldübörgi, túlharsogja megannyi triatlonversenyző kerékpárjának csengését. Még Péter Gabi – az örökös triatlonszpíker - sztentori hangja sem tudja túlkiabálni, hogy itt bizony 132 gyermek űzi-hajtja a labdát tíz évestől tizennyolc esztendősig.
Csák Magdi hangja teszi hivatalossá a megnyitót, az egykori kiváló kosárlabdázó kedves, határozott, mégis elegáns. A névadó, az Akadémia professzora ugyanolyan mint a felesége. Minden szem rá szegeződik, amikor először magához ragadja a mikrofont.
A főnök sorra mutatja be segítőit, akad itt kosárprofesszor Szerbiából, Erdélyből, segít Amerikában tanuló magyar U20-as válogatott kosárlabdázó. De itt van Meszlényi Róbert, Zseljko Djokics, vagy éppen Tapodi Péter is. Mindannyian a szakma felkent mesterei. Az évtizeddel ezelőtt még a pályán – Kaposváron, Oroszlányban, Dombóváron… csodált, most az edzői szakma fortélyait ellesni igyekvő triplavető Tóth Karesz kezében még mindig muzsikál a labda.
Mint ahogy muzsikál egy-két tinédzser kezében is. A legnagyobbak közül főként a szolnokiakhoz ragad a labda. Van, aki nem is kezelheti rosszul, mert egész egyszerűen a név kötelez. Itt van az egerszegi Kis Attila, a szolnoki Tóth Attila csemetéje. Itt van Csák Magdi unokaöccse.
Nem hozhatnak szégyent a családra. Persze nem mindenki profi már. Azért van itt a többség, hogy előbb-utóbb azzá váljon. Jöttek Litvániából, Szerbiából is nebulók az Akadémiára. Andrija KIrov, a szerbiai tini elképesztő dinamikával cikázik az egymás elleni játék során. Már érkeznek a pacsik is. „Kösz öreg, szép volt!”
Pedig még csupán az első nap telt el. A játék nyelve közös.
Ezért vagyunk itt!
Rátgéber Akadémia