Hírek a táborból - EGY MÁSIK AKADÉMIKUS NAP

Folytatódtak a Radnóti-eklogák

Hétfőn hajnalban már magasan ragyogott a nap a Petőfi-szigeten. Még a labda is vidámabban pattogott a gyereksereg kezében, mint az érkezéskor tapasztalt tíz fokban. Ez persze leginkább azoknak okozott örömet, akik kint edzettek.

Mert egyébként Baján ritka jó lehetőségei akadnak annak, aki sportolni akar. A kosárlabdázók számára kilenc szabadtéri pálya, de emellett hét csarnok is rendelkezésre áll. Ezt az összes létesítményt használhatják a Rátgéber Akadémia hallgatói is, akik közt sok a másodéves, ugyanis akik tavaly itt voltak, azok hetven százaléka visszatért.

Naná, hogy visszatérnek a gyerekek, hiszen avatott kezek tanítják a sportág alapjaira, vagy éppen a mesterfogásokra, emellett rendületlen és lelkes nevelői gárda óvja a fiatalok minden egyes lépését. A szakmai stáb hétfőn tovább erősödött. Mire délelőtt negyed tízkor Zseljko Djokics feldobta az első labdát a nap nyitó bemutató edzésén, már itt volt egyenesen Isztambulból Kaan Alpay a feltörekvő fiatal török edzőgeneráció egyik legígéretesebb tagja.

A turnus második edzésének legvégén megtörtént a kiválasztás. Mindenkinek az az érdeke ugyanis,hogy hasonló játéktudású gyermekek kerüljenek egy csoportba, mert így lehet igazán komolyan dolgozni, s így fejlődhetnek leginkább az ifjú kosaras palánták. Az egymás elleni játék során már a középső csoportos lányoknál is keményedett a helyzet. „Fault volt!” „Nem volt az” „Ráléptél a vonalra!” „Az nem a triplavonal!” „Jó volt a kosár!” Hát persze. A verseny mindenkinek a vérében van, aki itt van. Senki nem akar a gyengébb csoportba kerülni.

Maga az Akadámia szülőatyja, a mesteredző Rátgéber László képtelen végigvezetni egy edzést – állandóan csörög a telefonja, sok a tennivaló, elképesztő mennyi mindenre kell figyelmet fordítani. Még úgy is, hogy a feleség, Csák Magdi elképesztő energiákat mozgósítva szervezi a szervezendőket.

Délutánra megérkezett az első sztárvendég – az elmúlt másfél évtized legeredményesebb magyar kosárlabdázója Mészáros Zalán, aki nem sokkal ezelőtt jelentette be, hogy befejezi aktív pályafutását. A gyerekek árgus szemekkel figyeltek a kiváló irányító minden szavára, akinek a karrierje abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy pályája hajnalán az ifjú Mészáros ugyanitt nyert Országos Serdülő Kupát – láthatták tehát az akadémikus ifjoncok, hogy érdemes ide jönni, innen el lehet jutni a csúcsra.

Mint ahogy tényleg csúcs, ahogy Baján kezelik a sportot. Búcsú Lajos, a város alpolgármestere a sport igazi szerelmese, olyan számokat mondott (támogatásügyileg) amelyre minden város büszke lehetne.

Hogy miből is él a bajai sport, azok a mondatok már egy kötetlen vacsorán hangzottak el az alpolgármester úr szájából. Aholis folytatódtak a „Radnóti-eklogák”. Abban az értelemben, hogy ezúttal Radnóti Miklós szenior főzte a halászlét. Természetesen bajait – tésztával.

Varázslatos volt. A halászlé, és minden egyéb. A magyar sport egész helyzete előtérbe került. Bognár György – az utolsó magyar futballista, jelenleg a bajai labdarúgó együttes szakvezetője – és Rátgéber László, valamint Tapodi Péter reflektált az alpolgármester úr felvetéseire.

Az idő szinte szárnyalt, „öreg éjszaka lett”, mire nyugovóra tért a társaság. Mert kedden reggel már újra a pályán volt jelenése mindenkinek. Elkezdődött a kőkemény tanórák sorozat az Akadémián.