Defending the pick-and-roll
(Angol nyelvű PDF, 1.1mb)
Hírek a táborból - EGY ÚJ NAP AZ AKADÉMIÁN
Figyeld a T-betűt!
Kedden már a legkeményebb foglalkozásokat kellett teljesíteniük az akadémistáknak. Akadt is egy-két bágyadtabb tekintet a nap vége felé, de azért a többség bátran ugrabugrált az első egyéni képzéseken.
Hogy a versenyhelyzet fennmaradjon, arról azért tett Rátgéber László. A főnök kihirdette a versenyt minden korosztályban egy-egyezésben és a három-három elleni játékban. Nem akármilyen rivalizálás tört ki az ifjoncok körében. Délutánra aztán kialakult a finálé mezőnye. A döntőket a centerpályán rendezik, s a legmagasabb korosztály – a tizennyolc évesek – fináléjának győztese kihívhatja az edzők alkotta csapatot.
Az lesz csak mindennek a csúcsa. Ha tanítvány netán legyőzné a mesterét…
Persze erre odafigyelnek a trénerek is. Már a szervezés profizmusa is az egy idejűleg zajló wimbledoni teniszversenyek szervezettségét idézi. Csakúgy mint Mr. Mills a legendás tenisztorna korszakos főigazgatója évtizedeken keresztül – Rátgéberék is minden percben tekintetüket fürkésző szemekkel az égre vetik. Sőt ennél többet is bevetnek: a neten állandóan figyelemmel kísérik, mit akar esőisten. A döntőket ugyanis úgy akarja megszervezni a névadó, hogy a lehető legtöbben kísérhessék figyelemmel, s erre szabad téren van a legtöbb esély. Márpedig ahhoz nem kellene, hogy szombat délelőtt essen az eső!
A meteorológia szerint viszont akkor esni fog. Így nem kizárt, hogy a finálékat már péntek délután lebonyolítják.
Wimbledon szelleme egyébként is Baján kísért. Délutánonként a Tapodi, Djokics, Koronics, Tóth kvartett vérre menő teniszcsatákat vív a Petőfi-szigetek „teniszcenterén”. Bár a vérre menő jelző nem feltétlenül fedi a valóságot, ugyanis a győriek frissen kinevezett klubigazgatója mindenkit csont nélkül ver. Wimbledon másik helyi reinkarnációja Stevo Cupic, a kiváló szerbiai kosáredző, aki megszólalásig hasonlít Novak Djokovicsra, s többen is egyszerűen Novaknak szólítják az Akadémián.
Novak és a társak azonban nem a tenisszel töltik idejük nagy részét. Az edzők még este nyolckor is egyéni képzést vezényeltek a nebulóknak. A legtöbben a Tapodi Péter vezette dobófoglalkozáson vettek részt. Bár nem kizárt, hogy aki erre jelentkezett, nem éppen arra gondolt, amit kapott. Kosárra ugyanis a foglalkozás 31. percében gondolhattak először az ifjak.
A végére azonban mindenkinél kialakult a helyes alapállás, a dobómozdulat. A kulcs a „T-betűn” állt: a hüvelykujjak állása formálja a klasszikus T-jelet a mozdulat kezdetekor. Igaz, az se baj, ha ez nem jön össze azonnal, akkor mozdulhat a támaszkéz. Csak mindkét kéz kísérje végig a mozdulatot.
Még szerencse, hogy az a fránya gyűrű olyan hatalmas, hogy két labda is elfér benne egyszerre. Csont nélkül. Csak nem olyan gyakran. De gyakorolni azért megéri.
Figyeld a T-betűt!
Kedden már a legkeményebb foglalkozásokat kellett teljesíteniük az akadémistáknak. Akadt is egy-két bágyadtabb tekintet a nap vége felé, de azért a többség bátran ugrabugrált az első egyéni képzéseken.
Hogy a versenyhelyzet fennmaradjon, arról azért tett Rátgéber László. A főnök kihirdette a versenyt minden korosztályban egy-egyezésben és a három-három elleni játékban. Nem akármilyen rivalizálás tört ki az ifjoncok körében. Délutánra aztán kialakult a finálé mezőnye. A döntőket a centerpályán rendezik, s a legmagasabb korosztály – a tizennyolc évesek – fináléjának győztese kihívhatja az edzők alkotta csapatot.
Az lesz csak mindennek a csúcsa. Ha tanítvány netán legyőzné a mesterét…
Persze erre odafigyelnek a trénerek is. Már a szervezés profizmusa is az egy idejűleg zajló wimbledoni teniszversenyek szervezettségét idézi. Csakúgy mint Mr. Mills a legendás tenisztorna korszakos főigazgatója évtizedeken keresztül – Rátgéberék is minden percben tekintetüket fürkésző szemekkel az égre vetik. Sőt ennél többet is bevetnek: a neten állandóan figyelemmel kísérik, mit akar esőisten. A döntőket ugyanis úgy akarja megszervezni a névadó, hogy a lehető legtöbben kísérhessék figyelemmel, s erre szabad téren van a legtöbb esély. Márpedig ahhoz nem kellene, hogy szombat délelőtt essen az eső!
A meteorológia szerint viszont akkor esni fog. Így nem kizárt, hogy a finálékat már péntek délután lebonyolítják.
Wimbledon szelleme egyébként is Baján kísért. Délutánonként a Tapodi, Djokics, Koronics, Tóth kvartett vérre menő teniszcsatákat vív a Petőfi-szigetek „teniszcenterén”. Bár a vérre menő jelző nem feltétlenül fedi a valóságot, ugyanis a győriek frissen kinevezett klubigazgatója mindenkit csont nélkül ver. Wimbledon másik helyi reinkarnációja Stevo Cupic, a kiváló szerbiai kosáredző, aki megszólalásig hasonlít Novak Djokovicsra, s többen is egyszerűen Novaknak szólítják az Akadémián.
Novak és a társak azonban nem a tenisszel töltik idejük nagy részét. Az edzők még este nyolckor is egyéni képzést vezényeltek a nebulóknak. A legtöbben a Tapodi Péter vezette dobófoglalkozáson vettek részt. Bár nem kizárt, hogy aki erre jelentkezett, nem éppen arra gondolt, amit kapott. Kosárra ugyanis a foglalkozás 31. percében gondolhattak először az ifjak.
A végére azonban mindenkinél kialakult a helyes alapállás, a dobómozdulat. A kulcs a „T-betűn” állt: a hüvelykujjak állása formálja a klasszikus T-jelet a mozdulat kezdetekor. Igaz, az se baj, ha ez nem jön össze azonnal, akkor mozdulhat a támaszkéz. Csak mindkét kéz kísérje végig a mozdulatot.
Még szerencse, hogy az a fránya gyűrű olyan hatalmas, hogy két labda is elfér benne egyszerre. Csont nélkül. Csak nem olyan gyakran. De gyakorolni azért megéri.
Rátgéber Akadémia