Defending the pick-and-roll
(Angol nyelvű PDF, 1.1mb)
Hírek a táborból - TURNUSZÁRÓ AKADÉMIKUS NAP
Kosárlabda a jelük
A szombat a döntők napját hozta el a Rátgéber Akadémián. És a búcsúét… Ugyanis akik csak egy hétre érkeztek, most el kellett, hogy köszönjenek legújabb barátaiktól. A búcsú kicsit mindig fájó, hiszen egy ilyen táborozás alkalmával életre szóló barátságok kötődhetnek. A búcsú azonban mindig reményteli is, hiszen az újbóli találkozás lehetőségét hordozza magában.
Az elválás előtt azonban még jó alaposan kiszurkolhatták magukat az akadémisták, s ebben nem kis támogatást kaptak a csemetéikhez szép lassan szállingózó szülőktől. Zengett „a hajrá…” és „a hajrá…” Ki-ki vérmérséklete és hovatartozása szerint behelyettesítheti azok nevét, akik sikere fontos volt a számára.
Az időjárás a kegyeibe fogadta az első turnus legfontosabb napját. Ideális időben meccselhettek egymással a különböző korosztályokban a fináléig menetelő ifjú hölgyek és urak! Nem volt kevés esemény, de a szervezők ezúttal is állták a sarat, pörgött minden, mint Chuck Norris lába a legendás pörgő-forgó rúgás kivitelezésekor.
A hangulati alapot maga a névadó, Rátgéber László szolgáltatta: az ő cd-jéről Marc Bolan, s a legendás T’Rex Twentieth Century Boy című számának kezdő taktusára dobták fel a labdát először az ügyességi verseny kezdetét jelezvén. Ügyetlenek szóba sem kerülhettek. Először is be kellett dobni egy ziccert, majd bólyák közt hátrafelé labdát vezetni, aztán újabb ziccer a másik palánk alatt, előre a bólyák közt, ziccer, büntető, tripla. Időre. A találatok időjóváírásokkal jártak. Csinálja a fiatalok után, aki képes rá.
Az egy-egy elleni játékokban és a dobóversenyben az egyéni képességek, a három-három elleniben már a csapatjáték elemei domináltak. Egy-két szép megoldást látván nem csak a szülők tenyere csattant össze büszkén.
A lányoknál a miskolci Arad Zsófia pókernyelven szólva „All-in-t” játszott, azaz amiben csak elindult, mindent vitt. Négy számban is a legjobbnak bizonyult. A 16 éves ifjú leányról bizonyosan hallunk majd egy-két év múlva, akkor már talán a különböző korosztályos válogatottak tagjaként a magyar sikerekért küzdve.
A gyerekek – egy ilyen tábornak is megvannak a maga sztárjai – leginkább a Csák László-Mándoki Tamás összecsapást várták a leginkább az egy-egyezés döntőjében. A két szolnoki fiatalember gyakorlatilag egymással öszenőve nőtt fel, s akik gyerekkoruk óta ismerik őket, úgy emlékeznek: az egyiknek kosárlabda, a másiknak kosárlabdapálya volt a jele – már az óvodában is. A döntő Csák Lackó sikerét hozta, és a gyereknép nem győzött ámuldozni.
Ahogy illik, a tábor zárásaként minden korosztályban megválasztották a legértékesebb játékost, azaz közkeletű nevén az MVP-t. Aztán, ahogy a profiknál szokás, villogtak a vakuk a támogatók – az Intersport és a Nestlé – molinói előtt. Minden győztes megérdemli, hogy a nevét megismerhesse a világ, a lista megtalálható az oldalon.
Mielőtt azonban minderre sor került, eljött a hét csúcspontja - az All Star-meccsek sora, amikor a legkisebbektől a legnagyobbakig a korosztályok legjobbjai mérkőzhettek az edzők ellen. Akadt itt minden csoda, mi szem szájnak ingere, volt döntetlen, nyert mindkét oldal – a legnagyobbak mérkőzésén a szolnoki kvartett – Csák László, Mándoki Tamás, Pintér Kristóf és Tóth Attila kiegészülve a szerb Andrija Kirovval pazar megoldások sorát bemutatva megverte az edzők hősiesen harcoló válogatottját! Tessék megjegyezni e neveket – lehet, hogy ezek a fiúk jelentik a magyar kosárlabda sport jövőjét!
A zárás tehát emlékezetesre sikerült, mindenki megkapta edzőjétől a bizonyítványát – s nem is hangozhatott volna másként Rátgéber László zárszava: „Jövőre veletek ugyanitt!”
AZ ELSŐ HÉT GYŐZTESEI, KATTINTS IDE!
Kosárlabda a jelük
A szombat a döntők napját hozta el a Rátgéber Akadémián. És a búcsúét… Ugyanis akik csak egy hétre érkeztek, most el kellett, hogy köszönjenek legújabb barátaiktól. A búcsú kicsit mindig fájó, hiszen egy ilyen táborozás alkalmával életre szóló barátságok kötődhetnek. A búcsú azonban mindig reményteli is, hiszen az újbóli találkozás lehetőségét hordozza magában.
Az elválás előtt azonban még jó alaposan kiszurkolhatták magukat az akadémisták, s ebben nem kis támogatást kaptak a csemetéikhez szép lassan szállingózó szülőktől. Zengett „a hajrá…” és „a hajrá…” Ki-ki vérmérséklete és hovatartozása szerint behelyettesítheti azok nevét, akik sikere fontos volt a számára.
Az időjárás a kegyeibe fogadta az első turnus legfontosabb napját. Ideális időben meccselhettek egymással a különböző korosztályokban a fináléig menetelő ifjú hölgyek és urak! Nem volt kevés esemény, de a szervezők ezúttal is állták a sarat, pörgött minden, mint Chuck Norris lába a legendás pörgő-forgó rúgás kivitelezésekor.
A hangulati alapot maga a névadó, Rátgéber László szolgáltatta: az ő cd-jéről Marc Bolan, s a legendás T’Rex Twentieth Century Boy című számának kezdő taktusára dobták fel a labdát először az ügyességi verseny kezdetét jelezvén. Ügyetlenek szóba sem kerülhettek. Először is be kellett dobni egy ziccert, majd bólyák közt hátrafelé labdát vezetni, aztán újabb ziccer a másik palánk alatt, előre a bólyák közt, ziccer, büntető, tripla. Időre. A találatok időjóváírásokkal jártak. Csinálja a fiatalok után, aki képes rá.
Az egy-egy elleni játékokban és a dobóversenyben az egyéni képességek, a három-három elleniben már a csapatjáték elemei domináltak. Egy-két szép megoldást látván nem csak a szülők tenyere csattant össze büszkén.
A lányoknál a miskolci Arad Zsófia pókernyelven szólva „All-in-t” játszott, azaz amiben csak elindult, mindent vitt. Négy számban is a legjobbnak bizonyult. A 16 éves ifjú leányról bizonyosan hallunk majd egy-két év múlva, akkor már talán a különböző korosztályos válogatottak tagjaként a magyar sikerekért küzdve.
A gyerekek – egy ilyen tábornak is megvannak a maga sztárjai – leginkább a Csák László-Mándoki Tamás összecsapást várták a leginkább az egy-egyezés döntőjében. A két szolnoki fiatalember gyakorlatilag egymással öszenőve nőtt fel, s akik gyerekkoruk óta ismerik őket, úgy emlékeznek: az egyiknek kosárlabda, a másiknak kosárlabdapálya volt a jele – már az óvodában is. A döntő Csák Lackó sikerét hozta, és a gyereknép nem győzött ámuldozni.
Ahogy illik, a tábor zárásaként minden korosztályban megválasztották a legértékesebb játékost, azaz közkeletű nevén az MVP-t. Aztán, ahogy a profiknál szokás, villogtak a vakuk a támogatók – az Intersport és a Nestlé – molinói előtt. Minden győztes megérdemli, hogy a nevét megismerhesse a világ, a lista megtalálható az oldalon.
Mielőtt azonban minderre sor került, eljött a hét csúcspontja - az All Star-meccsek sora, amikor a legkisebbektől a legnagyobbakig a korosztályok legjobbjai mérkőzhettek az edzők ellen. Akadt itt minden csoda, mi szem szájnak ingere, volt döntetlen, nyert mindkét oldal – a legnagyobbak mérkőzésén a szolnoki kvartett – Csák László, Mándoki Tamás, Pintér Kristóf és Tóth Attila kiegészülve a szerb Andrija Kirovval pazar megoldások sorát bemutatva megverte az edzők hősiesen harcoló válogatottját! Tessék megjegyezni e neveket – lehet, hogy ezek a fiúk jelentik a magyar kosárlabda sport jövőjét!
A zárás tehát emlékezetesre sikerült, mindenki megkapta edzőjétől a bizonyítványát – s nem is hangozhatott volna másként Rátgéber László zárszava: „Jövőre veletek ugyanitt!”
AZ ELSŐ HÉT GYŐZTESEI, KATTINTS IDE!
Rátgéber Akadémia